
Digitális gyermekkor
Tudtátok, hogy egyetlen üzenetjelző-hang 21 másodpercre szed ki abból, amire épp figyeltél? Hányan vagyunk képesek újra és újra elmerülni abban, amit épp csinálunk, ha folyton félbeszakad a gondolatmenet és a figyelem?
Hallottátok, hogy a digitális eszközök használatának megengedése a közeljövőben passzív gyermekbántalmazás egy formájának fog minősülni?
A történelem egyik, ha nem legnagyobb kontrollálatlan kísérlete az, hogy hogyan hat a gyermekek agyára, lelkére, idegrendszerére, testi egészségére a digitalizmus. Ez majd a jövőben fog kiderülni, de azért már jönnek a legújabb kutatások adatai…
Csak nem hallgatunk rájuk.
Fiam iskolájában Dr. Donauer Nándor neuropszichológus előadását hallgattam. Dr. Donauer így kezdte a mondandóját:
‘Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. És van már helyette másvalami, amiről ezt még nem hisszük el eléggé.’
Egy a probléma: az alkoholt például gyerekek nem érhetik el.
Van még kérdés?
Nagy a gond. Csak még nem látjuk.
Vagy nem tudunk vele mit kezdeni, olyan szinten hirtelen és mindent elborított a problematika.
Nem sok olyan terület van, ahol az ominózus, idegesítő „stop it” az egyetlen megoldás. De ez itt most az. NE ADJUK ODA NEKIK.
Persze, ehhez az kell(ene), hogy rendes, krízismentes életet tudjunk mi magunk is élni. Mert ha minden kötél szakad, a szülő odaadja a telefont mesét nézni/játszani, mert „most” tényleg nincs idő a gyerekre…
Annyiszor elmondták már, de tényleg az a másik lényeges irány, hogy legyen sokféle és izgalmas választék a gyereknek, amit már ismer és szeret annyira, hogy lekösse minden nap (és persze nekünk, felnőtteknek is ez lenne a kulcs). Bármilyen hobbi. Plusz: sport, olvasás, játékos házimunka, sütés-főzés, állatkák, természet, és most csak a legalapvetőbbeket soroltam, és nem mondtam a játékot, mert az magától értetődő lenne. De így is elég sok minden lenne, főleg, hogy milyen kevés szabadidejük van minderre – ezt azért unásig ismételjük.
A digitális eszközök a jobb homloklebenyt foglalják le és sorvasztják, márpedig az a képalkotásért felelős. Aki nem tud képet alkotni, amikor pl. figyel a másik ember mondandójára, az nem fog tudni rendesen rá figyelni. Nem fog tudni egy szöveget értelmezni. Nem fog tudni megtervezni valamit, mert el sem tudja képzelni. Az érzelemszabályozás kuka.
A digitális tartalmak alapvetően nagyságrendekkel gyorsabbak, mint az ember limbikus/érzelmi rendszere, mely nem evolválódott az idők során, hanem egy csiga maradt. Nagyon, nagyon keveset tudunk érzelmileg feldolgozni abból, ami napunk során velünk történik. És ha ebbe bejön a digitális tartalom, az első helyre, mint feldolgozandó, akkor teljesen esélytelenné válik, hogy ami az életünkben valójában történik, azt beemeljük. A következmény? Agyon-traumatizálódás, és/vagy teljes érzelmi sivárság, mert valahogyan le kell blokkolni a túlterhelt rendszert.
Ajánlom angolul tudóknak az Academy of Ideas vieóját: The great rewiring of childhood. (A gyermekkor nagy újratervezése)
Az alábbi kis filmecske pedig mélyen felkavaró. Már 12 millióan látták. „Te is elveszett vagy ebben a világban?” https://www.youtube.com/watch?v=VASywEuqFd8&fbclid=IwY2xjawIO25BleHRuA2FlbQIxMQABHSLfkoTk90yV-fXbFP2obUZeTa8JKmPlMImJOE5vDag3MWygXzx-9jNoPw_aem_85GK-QxPqX54tKm6u3gFgQ

