Kik vagyunk mi? És mit akarunk?

Kedves új és régi követőink! Ez itt Deres Anita és Gárdonyi Zsolt oldala, az Exit – Megértés Útja.

Szabadabb emberekkel teli Magyarországon akarunk élni.

Azért „Exit” a második könyvünk és egyben az oldalunk új neve, mert úgy látjuk: nekünk magyaroknak főleg, de világszerte mindenkinek – VAN MIBŐL KISZABADULNUNK.

Sötét és mélységes a szellemi, lelki rabság.

Pedig annyi nagyszerű, okos, törekvő és melegszívű ember iparkodik jobbá tenni az életét mentálisan is.

Az éremnek ezt az oldalát is látjuk: a sokat emlegetett mai, elembertelenedő idők tartalmaznak ugyanis egy nagyon keskeny, de határozott kis eret, amely hozzánk hasonlóan szellemileg-lelkileg nyitott és egyre szabadabbá váló gondolkodókból áll.

Ez nem szekta. Nem vallásos csoport. Nem vagyunk laposföld-hívők sem.

Csupán megosztjuk a gondolatainkat és tapasztalatainkat.

Magunk módján spirituális emberek vagyunk, de az egyik fontos célunk: nagyon határozottan fellépni az álspiritualitás és a spirituális „ipar” rombolásai ellen.

Ez azonban nem az egyetlen célunk, és tevékenységi profilunknak nem az egyetlen színe.

Egyszerűen szeretjük leleplezni a hazugságokat, az illúziókat, az „így szokták” és a „megmondták” – kezdetű mozgatórugókat, melyek megnyomorítanak mindannyiunkat. És igen, mi pont így éljük a hétköznapjainkat is.

Megértés Útja – mindent érteni akarunk. Mert aki nem ért valamit, és úgy cselekszik, az vak. Ez néha természetesen jó is. Van, hogy tényleg az élet sava-borsa. De a fontos döntéseknél, a lényeges és problémás kérdésekben igenis el kell gondolkodni, és beszélgetni kell.

Jó lenne, ha nyilvánosság elé egyre inkább az kerülne, amiről BESZÉLNI KELL, és nem azok a dolgok, amik MÁR nyilvánvalóak. Ezért energiavámpír az összes közösségi médiatartalom nagyon nagy százaléka. Minek azt tolni, ami már amúgy is tömeges? Adjunk mikrofont és napvilágot annak, ami eddig el volt dugva, amiről eddig nem beszéltünk, mert nem tudtuk, hogy „úgy van”.

A legutóbbi cikkünk kapcsán (mely végigsöpört a facebookon) és a felvetődött kérdésekre, kommentekre válaszul muszáj megjegyeznünk, hogy nem vagyunk sem kapcsolat-ellenesek, se nőellenesek, se férfiellenesek, s a népesség-növekedést sem akarjuk blokkolni.

Mi régóta házaspár vagyunk, két cuki, jófej gyerekünk van. Mivel öregedvén egyre jobban érezzük magunkat ebben a minőségünkben, nem is tudunk mást támogatni a létünkkel, a kisugárzásunkkal, a tapasztalatunkkal, mint azt, hogy párosan élni jó, gyerekeket nevelni jó.

De ismerjük a másik oldalt is.

Azt, hogy miért nem jó!

A nők felemelkedése és felszabadulása az utóbbi időben elképesztő robbanással tényszerűen itt van az arcunkban. Hazánkban is, hála istennek. Ahogy már írtuk, ez mindenkinek jó, nemcsak a nőknek.

Ilyen egyszerű összefüggés, mégis sokat elárul az alapvető beállítottságodról: ha a nőknek jobb lesz, az szerinted csak nekik lesz jobb, és csesszék már meg?

De ez csak egy dolog a sok közül, amiről le kell rántani a leplet.

A másik az önismereti / álspirituális „ipar”, méghozzá úgy, hogy aztán felépüljön helyette egy sokkal önállóbb, erősebb és elevenebb spiritualitás és önmagunk ismerete, amely fölött senkinek vagy semmilyen tannak nincs igazán hatalma, mert a mi kezünkben van.

Jó lenne felszámolni a szülészeti erőszakot, és begyógyítani az abból származó mentális sebeket; felszámolni a kollektív oktatási abúzust, a kicsi gyerekek passzív bántalmazását a digitális eszközök használatának engedélyezésével; jó lenne leépíteni vagy legalább jobban felismerni a rejtett / érzelmi bántalmazást mint olyat; nagyszerű lenne, ha a lelki világgal és a mentális egészséggel való foglalkozás egyszer csak az egészségünkhöz tartozna magától értetődően, és nem lenne semmilyen szinten ciki; valamint jó lenne abbahagyni az állandó, nyomasztó és gyermeteg „szakemberezést”. Elérni egy érzelmileg, mentálisan is magabiztosabb létet, melyben alapvetés, hogy a szakember is ember, a fölöttünk lévő megmondóval is jogunk van társalogni és egyeztetni, és hogy egy halom dolgot meg tudjunk oldani szakember nélkül is, mert most az a helyzet, hogy lassan már mozdulni sem tudunk tanácsok, jóváhagyások és elrendelések nélkül. Beragadtunk. Áll a levegő a Kárpát-medencében.

De azért időnként feltámad a szél, szerencsére. Meg sokan vagyunk, akik felkavarják a levegőt. Veletek együtt, akik olvastok minket és együtt gondolkodunk.