Érdekes dolog a pszichológia. Amint megértjük, hogy pl. a nárcisz az, aki sohasem változik (és ez okozza a bajt), annyi minden egész más megvilágításba kerül. Például az olyan bókok, mint a “nahát, te semmit sem változtál”. Vagy az olyan -egyébként igaz- eldogmásodott spiritételek, mint a “legbelső én mindig állandó”. Nehéz felfogni, hogy ha mindannyian tudjuk, hogy AMI ÉL, AZ VÁLTOZIK, akkor miért divat ugyanúgy kinézni évtizedeken át, vagy miért abszolút cél és példakép a spiriben az állandóság, a belső mozdulatlanság, kibillenthetetlenség….MIÉRT..? Szerző: Deres Anita, további írása: A királyfi, a lehulló kard és az “aranymondat” A cikk alkotójának második könyve az EXIT.A mű 2021-ben jelent meg, keményfedeles, terjedelme 289 oldal.Csak online…