Részletek az EXIT 10. fejezetéből
„Mit mond az ezo a célok eléréséről?
Passzívan várakozz – csak ki kell várni, és megérkezik hozzád az eredmény. Persze, nem pont így mondja, az maga előtt is furcsa lenne.
Mit mond a “normális” nyugati ember: cselekedj aktívan, s juss el oda, lépésről lépésre, kitartóan. Itt nyugaton – sarkítva kicsit – semmi mást nem ismernek, csak a cselekvés kitartását. Vakon is. Hány film és könyv és műalkotás és emberi életút tanulsága hirdeti, hogy nehéz volt, bírta, szenvedett, kitartott, kinevették, végigcsinálta, aztán siker.
Cselekedj aktívan és passzívan várakozz – ez a két pólus van. De azt már nem tudjuk beemelni, hogy ezek pólusok. Mindkettő nézőpont fanatikus, hétköznapi vallás, mert azt képzeli és hirdeti, hogy az övé az egyedüli jó. Az egyedüli jó nézőpont, hogy ha akarod és kitartó vagy, meglesz. Az egyedüli üdvözítő, ha megadod magad az áramlatnak és engeded sodortatni magad. Akkor meglesz.
Legjobb persze váltogatni, egyensúlyozni. (Mikor, melyiket? Életművészet.) Közben pedig ott lesz a kettőnek a satuja is – ha vállalod – amelyben kiérlelheted a megfejtést. Az ember teremtő és teremtmény egyben. Tehetetlen és kicsi, de alkotóképes is egyben.
A nyugati mentalitás akkor is dolgozik, ha csak kivárni kellene. A spiri akkor is vár, ha cselekvésnek lenne ideje. Csoda, hogy az én elfáradt, titokban művészéletre vágyó, de hatékony maximalizmusra nevelt személyiségem itta a populáris spiritualitás minden szavát?
Hátamon cipeltem a sziklát föl a hegyre, és mindig épp a teteje előtt gurult vissza. Sziszifuszi: fáradságos és eredménytelen. Összességében értelmetlen. De miért? A bennem élő Sziszifusz rávesz arra is, ami nem az én dolgom. Más köveit megmozgatni emberfeletti és hiábavaló erőfeszítés. Miért csinálom ezt? Megirigyeltem? Megmenteném? Meggyőzném? Beállnék a sorba? Azt sugallják, nekem ez lesz jó? Ezt várják el tőlem? Boldoggá akarok tenni valakit vele? Meg akarom “mutatni”? Jól járok? Így szokás? Így tűnök szorgalmasnak? Fel sem érek vele, legurul, megint. Gyümölcs csak abból lesz, amit eredendően rám bíztak az istenek – s én örömmel vállaltam. Erről ismerszik meg. Ne higgy az örökös kínlódás sutyorgó ördöngeinek. Ha nincs már öröm és nincs önátadás, akkor az a munka nem a tiéd. Merő (ön)büntetés csupán.”
EXIT, 82. oldal
„Mit mondanak a számunkra most fontos világnézetek az időhöz való viszonyulásról?
Ezospiri: Nyugi! Nincs idő. Csak a jelen létezik, légy a jelenben. Légy itt és most!
Önmegvalósító modern ember: Gyerünk! Nincs idő! Tervezz, haladj, valósítsd meg!
És mindkettőnek igaza volt. És egyik a másik nélkül nem menne. Két véglet felé torzult az élet és a téridő
nemtisztelete, nemakarása.
Materialista önhajszolás: beleprésel mindent az időbe, sok feladat, történés – s ami a feladata lenne, az nincs benne, vagy nem éli át.
Ezospiri önszabotázs: nem számít az élet, az idő múlása, nem számít hol vagyok, nem törődöm a környezetemmel, ösztönös és konkrét szükségleteimmel, tehát a testemmel, csak vagyok. Nem lépek bele az életbe.
Jó dolog ezt megtanulni váltogatni.”
EXIT, 88. oldal
„De hibáztam is egyben a sietséggel. Vakon haladtam egy kijelölt irányba nyolc éven át, és eljött egy pillanat a kilencedik év közepén, amikor félreérthetetlenül tolta a szemem elé az élet, hogy zsákutcában jártam, mindvégig. Tragikus, a felnőtt életem nagyobbik felét jelentette ez akkor. Teljes gőzzel rohantam a rossz irányba, nagy hatékonysággal. A spiri egy ilyen élethelyzetben azt mondaná valószínűleg, hogy “így kellett lennie” és “ez is jó felé vezet majd végül”, esetleg “ez is tanulás”. Pedig akkor épp annak volt ideje, hogy ezt az óriási veszteséget belássam, sőt megsirassam, és lassan visszavegyek a tudatos időgazdálkodásból. Nesze neked tudatos időbeosztás! Nyolc évet elvesztegettem: ezalatt kijárhattam volna egy egyemet, vagy kitanulhattam volna egy szakmát, vagy szakértővé válhattam volna az önismeret és később a mások segítésének egy olyan területén, ami kézzelfoghatóan működik. Csak így és csak később jöhetett el az a fázis, hogy megleljem a pozitív értelmét is annak a nyolc évnek.”
EXIT, 89. oldal
Deres Anita: író, fordító, alternatív pszichológiai konzulens –közösen Gárdonyi Zsolttal
A mű keményfedeles, terjedelme 289 oldal.
Csak online kapható, itt a weboldalon.
Az EXIT a Szerzők második könyve. Olvasóink ajánlásai
A szerzők első műve a 2013-as sikerkönyv: a Megértés Táblázata, A magyarázat
FIGYELEM!
AZ EXIT-KÖNYV NEM BOTRÁNYKÖNYV, NEM TÁMADJA A HITET, SPIRITUALITÁST, EZOTÉRIÁT ÉS ANNAK SEMMILYEN FORMÁJÁT. Kizárólag a szerzők által személyesen tapasztalt félrecsúszásaira igyekszik felhívni a figyelmet.
AMIT A KÖNYVBEN A SZERZŐK „SPIRI”-NEK NEVEZNEK, AZ A FENTIEK (HIT, stb…) ÁLSPIRITUÁLIS VADHAJTÁSAI, melyek a tanítványokban súlyos érzelmi/mentális károkat okoznak. A tévedés minden út velejárója, ahogy pl. minden szülő „rossz szülő” is, de ennek mértéke fél életeket alapoz meg vagy tesz nyomorulttá.
KÖNYV EGYIK FŐ CÉLJA ÉS RENDELTETÉSE, HOGY ÉSZREVETESSE A ZSÁKUTCÁKAT, ÉS A DÖNTŐEN REJTETTEN MEGVALÓSULÓ VISSZAÉLÉSEKET. Akinek van hite, vagy úgy érzi, van valami nálunk nagyobb erő a világban, az tudja, milyen fontos alaphang ez az élethez. Az EXIT ezt nem elvenni, hanem erősíteni hivatott.
