Részletek az EXIT 7. fejezetéből
„Nélküled az élet semmi
Társfüggésnek azt nevezik, amikor a másik krónikusan fontosabb számomra, mint saját magam. Minden energiámat a másikra és annak boldogulására fordítom. A (ko)dependens, a társfüggő legnagyobb félelme, amiért nem lép ki: ahelyett, akit otthagy, akire nemet mond, nem lesz neki másik barát, tanító, vagy pár stb. Túlzásba lehet vinni a ragaszkodást, a társfüggőséget millió szép értékkel álcázzuk. Hűséggel, odaadással, ragaszkodással, kitartással, és még mi mindennel. Mi következik ebből? Bántalmazottság, például. Túl közel vagy, menj arrébb. Van, hogy csak bántással lehet már elmondani. Elengedhetetlenül szükséges lenne saját entereket, saját hasznokat (azaz a felelősséget és egyben önkéntes részvételi motivációt) találni a bántalmazottaknak saját maguk részéről. Ez árnyék, megvetendő, elvetendő, kínos belátni, de akkor jön a meglepetés: itt szerezted vissza saját szabadságodat. Rájössz, hogy te mentél bele. Így ki is jöhetsz.”
EXIT, 265. oldal
„Belefeledkezés a másikba – a társfüggés megemelt minősége és legmagasabb rendeltetése.
Átállni a másik oldalára… belefeledkezni a Másikba – van-e a társfüggésnek ennél magasabb rendeltetése? Csak akkor válik érvényessé, amikor visszaállok saját oldalra. És beérik.”
EXIT, 271. oldal
„Hogyan gyűlik össze: válok?
Lehet, hogy azt rontjuk el, hogy figyelmen kívül hagyjuk az időszakosan bennünk felbukkanó leválási késztetést? Az exitelés vágyát? A változás és megújulás iránti igényünket? A mindenkiben ott rejtőző pusztai farkast, farkaszasszonyt, akit olykor morzsákkal is meg lehetne etetni, de ha hosszasan kiéhezteted, akkor egyszer csak mindent visz? Elhanyagoltad az ellenállási vágyadat, a belső forradalmárt, a szabadulót, a különcöt, és most kéri a magáét. Van egy zsákunk, amiben számtalan “nem” van, és abból időnként ki kell rakni, nehogy aztán egy túl nagy nemet mondj arra, akit a legjobban szeretsz. A belső különcnek meg kell adni, amit kér, máskülönben “külön” lesz belőle. Egy jól működő, hosszú távú társkapcsolatban is a cselekedeteinkkel szavazunk minden nap arról, hogy mennyit ér. A többi dologhoz képest.
Nőknek, és azoknak, akik már sokat áldoztak, de hiányzik még a fordulat, az exit. Ahol beérhet a sok áldozatuk, hogy ne ők maradjanak végleg áldozatok. Ez az exit nem biztos, hogy pont a kapcsolatból vezet ki.”
A kapcsolat Főnixe. Szerintem a házasság, a tartós kapcsolat rejteget magában egy jövőbéli pontot, ahol találkozhatunk a kapcsolat Főnixével. És a kapcsolat, a házasság, mely felbomlik, nem ér el a Főnixig. Jó azt tudni, hogy meghaladhatom. Tudni, hogy van az a pont, ahonnan már ismét minden egyértelművé válik. Na, odáig kell eljutni – amennyiben (!) szeretnéd, hogy a házasság, a kapcsolat sokáig tartson. Esetleg örökké. Miért is ne? Nem tudom, milyen egy felbontott házassági szövetség. De azt tudom elképzelni, hogy az egyetlen, ami ezzel kapcsolatban is felszabadít: hogy valahol mélyen önmagadban így akartad. Ha ezt a pontot megtalálod – miért és hogyan akartad, hogy vége legyen – annál nagyobb kincset nem is lehet képzelni. Nemhogy kézzel tapintani. (Ahol bementél, ott jöhetsz ki!)
Ugyanúgy, mint a házasságon – a párkapcsolaton – belül is. Te akartad, hogy örökké tartson. Te és ő. Nagyon. Mint az anekdotában: “Hát, együtt akartunk maradni”. Mondták a gyémántházasok a kamerába, a kíváncsi faggatózásokra. Ennyi a titok. Akkor is, ha banális. Mi tud szétszedni, ha mindketten életben vagytok, és ha mindketten akarjátok? Akkor az lesz a legfontosabb, minden körülmények között. A Kapcsolat. Egyvalamit gyakran figyelmen kívül hagyunk: az “idea”, a közös elhatározás esetleg el akar majd nyelni, mint ahogyan minden cél és eszme elnyeli az egyént és boldogságát, legalább egy mozzanatnyira, hogy erős nemet mondhassak rá. Még mindig akarod? Ő is? Mindketten, egymást? “Bizonyítsd be” – mondja az élet. Tényleg ez a legfontosabb?
Tényleg. Hiszek a házasságban. A Másikban. A hosszú, tartós kapcsolati szövetségben – ha másoknak nem házasság, hanem párság, akkor úgy. A hitem odáig érleltem, hogy inkább már tudom. Újraalkotás nélkül azonban nem tud tovább élni. Ahogyan semmi más sem. Az, ami “úgy van hagyva”, az csak bomlani tud. Megtalálni hol lett véletlenül csak kirakat… hol folyt az életerőm a kép fenntartására…
Ha te tehát inkább maradnál: az exit nélkül akkor sincs továbbmenés. Ez az, ami hiányzik.
Hamvak nélkül nincs Főnix. Így vagy úgy, de itt is kell exit. Nem is egy. Olyan kijárat, olyan elválás, melynek kapujában fogalmam sincs, jövök-e még valaha. Mert nem ez a lényeg. Hanem itt is: a speciális kiút megtalálása, s azzal saját magam gazdagítása. Amikor aztán megint “meggazdagodtam”, odakint, nem a kapcsolaton belül, hanem kívüle – akkor majd azt fogom dönteni, én azt, hogy jövök, s behozom az újonnan szerzett gazdagságomat. Kettőnknek. Van, aki nem így dönt. Akkor nincs hamvaiból feltámadott Főnixmadár a kapcsolatban. (Lehet, hogy őneki egyénileg van szüksége rá, kizárólag.) Mondjuk, hogy a lényeg az exitálás képességének fejlesztése, mert ebben van a szabadság, ebben van az egyediség, ide tud betolulni a spontaneitás, az élettel való együtthullámzás! Talán sokan ezt keresik az időről időre a nem monogámmá vált párkapcsolatban.
Merek még csak ott járni, hogy monogám és tartós párkapcsolatot akartam, még mindig és újra ezt szeretném, ezt szeretem, ebbe tettem bele magamat, megláttam ennek a személyes paktumomnak a démoni vihogását, elengedtem vasmarkának szorítását, és voltam olyan szerencsés, hogy önként visszatért hozzám – egy egészen más minőségben. Merek még csak ott járni, hogy boldog vagyok elköteleződni. Újra.
Méltóságot adni a házasságnak. Méltóságot a monogám társkapcsolatoknak. Nem egyeduralmat, csak megillető helyet. Ez – szerintem – ott kezdődik, hogy belátjuk, hogy mindannyian munkálkodunk rajta, igazítgatjuk a változó világ, változó emberiség, korszellem, és változó egyéniségünk új színei felé. Belátjuk, hogy nincs recept. Hogy a régi struktúrák itt is repedeznek, mit repedeznek, nagy robajjal omlanak össze, ám újak még nincsenek, vagy nem szilárdak. És mindenekelőtt: nincs olyan, hogy valaki jobban tudja…
A kényszerű, társadalmi-vallási-családi elvárások kővé vált útjelzőit valahogyan le kell dönteni, ez vitán felüli, és talán ennek a természetes folyamatnak az eredményei a poliamóriához hasonló eszmék. Hogy minden inkább, mint még egy vagy még egymillió tönkrement élet, csupán azért, mert muszáj házasodni és tilos elválni. Természetesen ez így tarthatatlan.
EXIT, 280. oldal
„A párkapcsolat kiemelten az a különleges terep, ahol az exit önmagában nem megoldás. Ekkor jönnek azok a tipikus esetek, hogy egyik kapcsolatból a másikba lépegetünk ki-be. A fájó, még mindig fennálló hiányt ismét csak betölteni vágyjuk. A párkapcsolatnál nem az exit lenne a gyümölcsöző fordulat, hanem az enter önmagamba.”
Magamat, benned – miértünk. Megmutattad, mi hiányzik belőlem. Most már látszom. Nem rejt el sem titok, sem bántás, sem csönd, sem illúzió. Nincs már honnan kilépnem, nincsenek fátylak, sem olyan, ami fehérebbnek mutat, sem feketét nem fogadok el már. Nem kell több exit, csak enter kell, már csak belépnem kell, az Én Életembe. Ott veled vagyok, mert így szeretem, újra és megint jöttem, és ha elmennék, önszántamból és szabadon, tudd: bármikor újra megtalálom a bejáratot. Nincs ennél nagyobb örömhír.
„Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.”
Deres Anita: író, fordító, alternatív pszichológiai konzulens – közösen Gárdonyi Zsolttal
A mű keményfedeles, terjedelme 289 oldal.
Csak online kapható, itt a weboldalon.
Az EXIT a Szerzők második könyve. Olvasóink ajánlásai
A szerzők első műve a 2013-as sikerkönyv: a Megértés Táblázata, A magyarázat
FIGYELEM!
AZ EXIT-KÖNYV NEM BOTRÁNYKÖNYV, NEM TÁMADJA A HITET, SPIRITUALITÁST, EZOTÉRIÁT ÉS ANNAK SEMMILYEN FORMÁJÁT. Kizárólag a szerzők által személyesen tapasztalt félrecsúszásaira igyekszik felhívni a figyelmet.
AMIT A KÖNYVBEN A SZERZŐK „SPIRI”-NEK NEVEZNEK, AZ A FENTIEK (HIT, stb…) ÁLSPIRITUÁLIS VADHAJTÁSAI, melyek a tanítványokban súlyos érzelmi/mentális károkat okoznak. A tévedés minden út velejárója, ahogy pl. minden szülő „rossz szülő” is, de ennek mértéke fél életeket alapoz meg vagy tesz nyomorulttá.
KÖNYV EGYIK FŐ CÉLJA ÉS RENDELTETÉSE, HOGY ÉSZREVETESSE A ZSÁKUTCÁKAT, ÉS A DÖNTŐEN REJTETTEN MEGVALÓSULÓ VISSZAÉLÉSEKET. Akinek van hite, vagy úgy érzi, van valami nálunk nagyobb erő a világban, az tudja, milyen fontos alaphang ez az élethez. Az EXIT ezt nem elvenni, hanem erősíteni hivatott.
