Részletek az EXIT 8. fejezetéből

„Kinyitotta a lány a hírhedt ezoterikus szektavezér könyvét. És meglátta. Tudta, hol keresse, tudta, hogy mit; félt, de azt is tudta: ott lesz. Ott volt. Az a bekezdés, mellyel a legnagyobb problémája az volt, hogy túl későn találta meg. Évekkel később. És aztán még egy bekezdést. És még egy oldalt. És még egy definíciót. Abban a könyvben, melytől a fél világ vagy félt, vagy röhögött rajta – mások meg esztelenül rajongták.
Végre. Gondolta a lány, és becsukta a könyvet. A féltve óvott, misztikus eredet. Az, amiről nem beszélünk. Az eredet, mely elmondhatatlan. Érinthetetlen. Érinthetetlen – mert “oly” szent, vagy mert olyan mocskos…? Melyik…?
Látlak. Mondta a lány. Hát szervusz. Vett egy mély levegőt, annyi év után először, kifújta az idegen, ráaggatott rettegéseket, kilehelte lelkébe lopott külsős titkok reszkető szégyenét, és elindult. Megkeresni, hol dobták a nyakára a lasszót. És azt is, hogy ő ezt miért hagyta, miért.”

EXIT, 166. oldal

„A másik irány elindulni arra, hogy hogyan nem hamis az exit, s ez már eredményében is ellenőrizhető: kellenek-e köréd ellenpólusok? Emberek képében? Azaz: kell-e projektálnod? Függsz-e valakitől, aki pont az ellenkezője, mint te? Az alábbiakat kérdezheted magadtól, vagy kérdezheted rejtett poláris párodtól, akár rejtetten elnyomó külvilágodtól:
– Saját jogodon, önmagadban szerinted nem vagy sikeres, csak ha újra és újra konstatálod, hogy vannak lúzer ismerőseid is?
– Saját jogodon, önmagadtól nem vagy segítőkész és odafigyelő, csak ha újabb és újabb áldozatok, tehetetlenek kerülnek a szemed elé?
– Csak akkor érzed magad fesztelenül társaságban, ha melletted van a magát halálra feszélyező társad vagy barátod?
– Jól esik mások kaotikus, szétesett életéről hallani, ahhoz, hogy megnyugodj: a tiéd rendben van és biztonságos?
Függsz-e ily módon valaki(k)től? Ha igen, akkor – azon a ponton biztosan – nem vagy individuum. Megosztott vagy, projektálsz, csak a fele vagy valaminek. Nem vagy kimunkáltan és szabadon sikeres, szép, rendezett életű vagy segítőkész!”

EXIT, 173. oldal

„Az Exit tehát összességében: kiszőni magam mindenből, ami akadályoz, ami régi, ami diktált és amivel megfelelnem kellett. Ami másoknak működik. Ennek a hamisítványa és karikatúrája a spirimester: nagyon független egyéniség, de a hétvégi beavató szertartása után hazasiet, mert ott várja az anyukája vacsorával és megjegyzi, hogy kihűlt a leves, elkésett. Vagy az a tanító, aki egyéni terápiára fogadta a tanítványt, azaz csak fogadta volna, mert kétszer is felültette, és nem ment el a helyszínre. Állítólag elfelejtette. A tanítvány, már megszédülve az ellentmondástól, de még nem szembesülve: biztos nem ebben a dimenzióban él. Nem az időben. Semmi gond, csak akkor ne akarjon minket megtanítania arra, hogy mi hogyan éljünk a téridőben. Nem is tanítja. Azt tanítja, hogyan lépj ki a világunkból, a téridőből, a gondokból, a hétköznapiságból. Hát így – üzeni az életével, a botlásaival a spirimester, amikor épp átvág, és nem jelenik meg, amikor várod. Így lépj ki a “normális” életből.”
…
„Állításom tehát a következő: az önismeret, a belső munka és a spiritualitás azért veszélyes, mert (narcisztikus vagy szociopatikus jellegű) rejtett bántalmazás, visszaélés történhet berkein belül. Ide kapcsolódik korábban már tárgyalt tételünk, hogy nincs olyan, hogy valami “történt velem” – ez mindössze mítosz. Nem “történt”, hanem tették velem. Valaki valamit csinált. Eltekintve a súlyos, patologikus esetektől, kevés olyan veszélybe sodródott spirituális ember vagy önismerő létezik, aki teljesen saját magát sodorta volna bajba. Ezt az állítást szeretnénk górcső alá venni és dokumentálni tapasztalatainkat.
A spiritualitás nem veszélyes. A belső munka nem veszélyes. Az veszélyes, amire használják.”

EXIT, 179. oldal

„Vedd vissza a működő értékeidet! Clarissa Pinkola Estés, a Farkasokkal futó asszonyok szerzőnője piros cipellőknek hívja azokat a boldoguló mechanizmusokat (igen, ez angolul jobban hangzik, ezért vettem át: coping mechanisms), melyeket bármilyen tudatosság nélkül felépítünk magunknak, eszközként képesek vagyunk segítségükkel így vagy úgy, de megbirkózni saját életünkkel, defektjeink ellenére. Ezek az eszközök bár rongyosak, de mi magunk készítettük őket, és valahogyan mégis boldogulunk az életünkben általuk. Az exit pillanatában veszem vissza a piros cipőmet, amit a spiri bejáratánál hagytam. Azért kellett letenni, mert mind alantas volt, túl emberi, túl működőképes. Például házasság, hűség: ilyen rongyos, elavult cipő a spirimestereknek. Aki előrébb jár, mondják, mindez annak már nem való. A már meglévő coping cipőket is tedd le, nem beszélve az újonnan feljövő, kibontakozni akaró értékekről, útról.”

EXIT, 180. oldal

“Hamis, fekete figyelem. Egy bármilyen kapcsolódásban: ha nincs empátia, csak figyelnek. Ilyenkor az illetőnek egyedül kell megbirkóznia azzal a problémájával, amiről beszél – pedig épp azért merte felhozni, mert úgy érezte, figyelnek rá. Hogy esik az az embernek, hogy feltárulkozik, és a másik semleges marad?! Be lehet lőni, hogy hol van az a pont, ahol már nem ad, hanem mulasztás (!) a semlegesség. És abban a pillanatban átcsap egy másik “lelkiállapotba”. Ott van, hogy: vétkezni gondolattal, szóval, cselekedettel, mulasztással. Ha épp nincs helye a semleges figyelemnek, mert empatikus figyelemre lenne szüksége, akkor az mulasztás.És milyen kevésszer van helye. Azt mondani, hogy nekem most jogom van “csak figyelni”. Ez a figyelem nem ad. Ez nem az a figyelem. Amögött ott van a szerető együttérzés. Jaj, milyen kár, hogy mint világszerte, nekem sem jutott elég szeretetteljes, fehér figyelem, s ezért a feketével is beértem. Ezt elhibáztam. Jaj, de jó, hogy megtanulhattam, mert bőrömön tapasztaltam a különbséget, következményekben is.

Nem mindegy, hogy szívem reflektorával világítalak meg, és tündökölsz előttem saját fényedben. És akkor annak látlak, aki vagy. Amilyen vagy. Itt szeretet van. Vagy pedig betettem egy diakockát a szívem elé, és a fénycsóvám már nemcsak megvilágít téged, hanem rád is világít bizonyos színeket, árnyakat, alakokat. Betűket, szavakat. Lehet, hogy épp Hófehérke van a vetítőbe fűzve, melynek fényében rád nézek. Lehet, hogy épp a gonosz mostoha. S te csak annyit látsz: figyelek rád. Csöndben, koncentráltan. Itt nincs szeretet. A figyelem sem kivétel.”

EXIT, 192. oldal

„A téveszme gátolja a kapcsolatokat. Először csak valami nagyon érdekes, aztán egyre több teret foglal az életedből, lassacskán mániává válik, és kizárólagosságot követel. Egy ponton túl szíved szerint már csak ezzel foglalkoznál, és minden más felesleges kötelezettség. És a barátok, családtagok, ismerősök is át kell, hogy menjenek azon a szűrön, hogy mennyire értenek egyet a “tanokkal”. Jó esetben évek kellene hozzá, de a legtöbben ki fognak potyogni – egész egyszerűen mert elfogynak a közös témák.”

EXIT, 211. oldal

„Az árnyékunk meglátása, mely tovább enged. Az a nagyszerű, hogy “a megváltás a bűnösökhöz jön”. Nem a “bűn” a lényeg, vagy a vétek, hanem az, hogy átéljük-e! Aki átéli, hogy hibás, hogy kevés, igazán átéli és munkálkodik rajta, és elvállalja… annak megérkezik az a kegyelem, hogy voltaképp jól csináltad.Lehet ezt vallásosan is felfogni – megkapod, valamiféle jutalomképp. Ám ennek sokkal áttekinthetőbb oka van. Ez a lét dinamikája. Aki lent van, azt felfelé fogja dobni az élet. Aki összeszűkül, az kiterjedhet majd. Aki éli saját árnyékát – az meg fogja tudni látni magában azt is, ami nagyszerű. És tudja magát szeretni.”

EXIT, 235. oldal

Deres Anita: író, fordító, alternatív pszichológiai konzulens – közösen Gárdonyi Zsolttal

A mű keményfedeles, terjedelme 289 oldal.
Csak online kapható, itt a weboldalon.
Az EXIT a Szerzők második könyve. Olvasóink ajánlásai

A szerzők első műve a 2013-as sikerkönyv: a Megértés Táblázata, A magyarázat

FIGYELEM!

AZ EXIT-KÖNYV NEM BOTRÁNYKÖNYV, NEM TÁMADJA A HITET, SPIRITUALITÁST, EZOTÉRIÁT ÉS ANNAK SEMMILYEN FORMÁJÁT. Kizárólag a szerzők által személyesen tapasztalt félrecsúszásaira igyekszik felhívni a figyelmet.

AMIT A KÖNYVBEN A SZERZŐK „SPIRI”-NEK NEVEZNEK, AZ A FENTIEK (HIT, stb…) ÁLSPIRITUÁLIS VADHAJTÁSAI, melyek a tanítványokban súlyos érzelmi/mentális károkat okoznak. A tévedés minden út velejárója, ahogy pl. minden szülő „rossz szülő” is, de ennek mértéke fél életeket alapoz meg vagy tesz nyomorulttá.

KÖNYV EGYIK FŐ CÉLJA ÉS RENDELTETÉSE, HOGY ÉSZREVETESSE A ZSÁKUTCÁKAT, ÉS A DÖNTŐEN REJTETTEN MEGVALÓSULÓ VISSZAÉLÉSEKET. Akinek van hite, vagy úgy érzi, van valami nálunk nagyobb erő a világban, az tudja, milyen fontos alaphang ez az élethez. Az EXIT ezt nem elvenni, hanem erősíteni hivatott.