Felnőttség = Egyéniség?

„A felnőttség és a normákhoz való alkalmazkodás természetüknél fogva ütik egymást. Társadalmi értelemben tehetsz úgy, hogy a többiekért történő alkalmazkodás felnőtt hozzáállás; pszichológiai értelemben azonban az alkalmazkodás gátolja az érettséget.” (Nils Schroeder) Azt hiszem, pont az ellenkezőjét tanították nekünk. És ma is, felnőttek a felnőtteknek. Nem tesz jót a téma helyén kezelésének az sem, hogy vastag ítéletek borítják be az önálló, egyéni hozzáállást, életmódot, gondolkodást. EgyéniESKEDésnek, önzőségnek, önfejűségnek csúfolják. Sőt, gyerekesnek. Ezt nagyon nehéz áttörni. Ha valamit eleve dilemmás megugrani, azt, hogy másképp csináld, mert egyszerűen csak úgy fog menni, és nem azért, mert mindenáron másképp akarod, akkor mindig vannak jelentkezők, akik kifogásolják, hogy nem vagy elég önzetlen, elég hatékony, eléggé felelősségteljes, óvatos vagy alázatos. Ezek a kívülről kikövetelt értékek pedig csak akkor tudnak hatni, vagy egyáltalán gyökeret vetni és kifejlődni, ha magunkat legalább annyira nem felejtjük ki a történetből, mint a többieket. Aki nem tud elég önző lenni magáért, az értékeiért, a tehetségéért és a céljaiért, annak fogalma sincs az önzetlenség és alkalmazkodás lényegéről. Hogyan adhatok abból, amit még magamnak sem tudok odaadni..?

Deres Anita következő írása: Introvertáltak és extrovertáltak

A cikk szerzőjének második könyve az EXIT. A mű keményfedeles, terjedelme 289 oldal.
Csak online kapható, itt a weboldalon.

Az EXIT szerzőinek YouTube csatornája az egyéniség felépítéséről, és ennek akadályairól: