Introvertáltak és extrovertáltak
A NAGY FÉLREÉRTÉS: Introvertáltak és extrovertáltak (helyesen, eredetileg, Jungtól: extravertált, de az elterjedt formája az extrovertált, ezért most így használjuk). Zsigerileg mindig a megismételhetetlen egyediségben hittem, gyerekkoromtól. Nem tudtam, mi az, csak azt tudtam, hogy mindig taszít bármilyen címkézés, előítélet, hasonlítás, csoportosítás.
Így hát sosem szerettem a túl egyszerű tipológiát sem. Valahol érdekes, de zavar a skatulyázhatóság, a felszínesség és esetleg a tévedés lehetősége. Ebbe beletartozott nekem réges rég az asztrológiai személyiségpaletta magazinok által lesumákolt verziója (utáltam), vagy például az extrovertált-introvertált kategória, de számomra valahol erről a tőről fakad a nagyon leegyszerűsített, s ezért már ítéletbe csapó faji és vallási megkülönböztetés is.
Belül mindig azt gondoltam, hülyeség. És úgy hozta az élet, hogy folyton olyan helyzetekbe keveredtem, olyan emberekkel, hogy kénytelen voltam megtapasztalni ezeket a skatulyákat, és hatásait. Hiába tiltakoztam, szembesülnöm kellett azzal az emberi vonással is, hogy sablonosak is vagyunk. Ha akarjuk, ha nem, eleve odatartozunk valakikhez, csupán a természetünk folytán. Ezt nehéz volt benyelnem, de később nagyszerű szolgálatot tett ez a kis kényszerű ellensúlyozás, mert így nem lettem véres szájú individualista, csak megszállott individualista. Nagy különbség.
Egy ideje, kb. amióta jungiánus pszichológiával foglalkozom, és belezúgtam teljesen, megint folyton szembejön az extroverzió-introverzió kérdése. Szeretek eljátszani a gondolattal, hogy nem is az vagyok, aminek hittem magam – néha meglepő változásoknak nyit kaput, melegen ajánlom ezt a kis játékot. Így játszottam el azzal is, hogy mi van, ha nem is az a -vertált vagyok, aminek gondoltam magam világéletemben. Vágytam rá, hogy a másik típus legyek, hogy kiderítsem, hogy mindvégig tévedtem. És igen, ez nyitotta ki a kaput, megint.
Először is: félreviszi a lényeget, ha úgy hisszük, hogy az introvertált=befelé forduló, az extrovertált=kifelé forduló. Ezzel nem megyünk sokra. Sokkal jobban beindít, ha elgondolkodunk a következőn: introvertált=magából indul ki, extrovertált = a környezetéből indul ki! Hát ez már beüt! Mi minden következik ebből? …
Ha nem is az igazságot, de az igazságosságot megleltem, nem éreztem fairnek sem az extroverzió elsöprő térhódítását a világ színpadán, sem pedig az introverzió belső erejének széthangsúlyozott felsőbbrendűségét. Mindenki a magáért tartja felsőbbrendűnek, amíg nincs meg egy teljesebb körkép! Épp ezért fájdalmasan kár, hogy messze nem tudjuk kiaknázni a saját „- verziónkat”. Mindkettőnek ugyanannyi értéke, érvénye kell, hogy legyen! És van is. (Folytatni fogom!)
Deres Anita következő írása: Ki nem változik egyáltalán? és EXIT a járványból
A cikk alkotójának második könyve az EXIT.
A mű 2021-ben jelent meg, keményfedeles, terjedelme 289 oldal.
Csak online kapható, itt a weboldalon. Olvass róla AJÁNLÁSOKAT!
A szerző első műve a 2013-as sikerkönyv: a Megértés Táblázata, A magyarázat
Az EXIT szerzőinek YouTube csatornája az egyéniség felépítéséről, és ennek akadályairól:
