Hoztam e világra – „A Földön a béke a születéssel kezdődik.”

Azt kívánjuk, hogy a magyar anyák és a frissen érkező kis babák is egyre inkább olyan módon élhessék át a szülés-születés élményét, ami az ember lelkéhez-szelleméhez a legméltóbb, s a legközelebb áll.
Emberek: mindannyiunkra hat az, egész életünkre, AHOGYAN világra jövünk, mert ahogyan a régi bölcsek mondták: „a kezdetben benne van az egész”.
Milyen pillanatban érkeztél? Mi volt körülötted, hogyan vártak?

Anyák: mindannyiunkra hat az, ahogyan világra hozunk, mert ebben van az erőnk.
Ez az erő spontán hozzáférhető; és ha elveszett vagy elvették: vissza is nyerhető.
Az lenne jó, ha a szülés-születés élménye és emléke életen át gazdagítaná az embert, és nem pedig terhelné. Számos gyógyulás és gyógyítás magában foglalja ennek a lényeges eseménynek a gyógyítását. Magyarországon főleg, és persze még sok más helyen is a világban, a jellemzően jelenlévő szülészeti erőszak egyelőre inkább leterheli a szülőanyákat, és a babákat is. Jó lenne ezt meglátni, kimondani, merészelni észrevenni és megváltoztatni akarni, mert enélkül nagyon nehéz érdemben és kollektíven javítani az életminőségünkön.
Mert például a „szülési energia” teljes egészében a szülőanyát illeti. A szülési energiát az Anyatermészet adja, élettani hozzávalóként az új élet létrehozásához, és alanyi jogon jár. Hogy nehéz belátni, hogy a jelenlegi, lényegében diszfunkcionális egészségügyi rendszerek ezt többnyire lecsapolják, beállva az Anya mint főszereplő és a természeti erők közé?
Mégis: ha odafigyelünk, jó látni, ahogyan virágzásnak indultak a szülés-születés körüli egészségügyi és mentálhigiénés támogató mozgalmak, hatalmas átalakulásra van szükség! Mint mindig, ebben is optimista vagyok, látom már, hogy visszavonhatatlanul elindult valami. Máshogy kell tekintenünk a születésre, mint az elmúlt pár generáció tette.
Kedves (leendő) anyák, merjünk hallgatni arra, amit szeretnénk, és merészeljük meglátni, ha valami nem (lesz) jó nekünk!
Először is: EXIT a régiből, ha az már nem működik! Lépjünk ki! Csak így jöhet létre valami jobb, valami élőbb és működőképesebb.
Pont, mint ahogyan az élet maga indul: valami már nem jó, valami már túlhaladott, kinőttük, szűk ránk, és igen, bántó is, fullasztó is – mind így indulunk, kifelé az életbe…
Magyarországon is van már kiút, higgyétek el, csak meg kell találni.
A születés csodája nemcsak mítosz, nem ezoterikus illúzió. Az élet egyik legnagyobb élménye nem lehet csupán trauma, félelem, teher és életveszély! Nem szabad, hogy csupán az legyen.
A millió szomorú, megrázó vagy háborító szüléstörténet, amit megismertem az elmúlt években, arra világít rá, hogy minél többünknek ki kell lépni a Régi Rosszból. De sajnos túl sokan választják azt az utat, hogy “lesz, ahogy lesz”, vagy azt, hogy “majd a szakemberek tudják a dolgukat”.

Ahogyan a többi életterületen sem, itt sem jön össze sajnos az, hogy előre bízunk a jó kimenetelben. A régóta bekövesedett, rendszerszintű „rossz” működés (vagy mondjuk inkább azt, hogy a „nem-működés”) csak tudatosan, szándékosan és összefogva változtatható meg. Az anyák kiskorúsítása, megfosztása döntéshozói alapjogaiktól és képességüktől a szülőszobákon – csak egy tényező a sok közül, mely haladéktalan változást kíván.
A szülőanyák továbbá nem időzített bombák, a születés nem oly módon alapvető életveszély, hogy száz százalékuk medikális ellátást, beavatkozást kívánna. A szülés élettani folyamat. A születés, igen, élet-halál határterülete, mégsem tartható az, hogy indokolatlanul (!) vészhelyzeti hozzáállással legyünk jelen. Sem anyaként, sem egészségügyi személyzetként, sem apaként. Mert úgy elvész a lényeg.
Emberi körülmények közt szülni akarni nem álspirituális gyermetegség.
Kilépni akarni, a jó szülésért, és gyógyítani a már megtörtént rosszat: kérdezzétek azokat, akik sérültek és háboríttattak.
Építeni: kérdezzétek azokat, akik háborítatlanul szültek.
Hangot kell adni mindannak, ami ma a szülés és születés.
Építsük fel együtt… Építsük tovább…
Anita + Zsolt

(Képek és ’Credit to’: Életfa Bábapraxis, Másállapotot a szülészetben)