Az alul belinkelt cikknek az az egyik lényeges tanulsága, hogy a pszichiátria minden mozdulatával azt jelzi, hogy elfordul az emberektől. A betegektől. Elüldözi, lerázza őket, de ha a betegek konkrétan ennek ellenére nem távoznak tőlük, akkor pedig pszichésen bántalmazza őket, de minimum lenézi. (A kivételnek ezúttal is tisztelet, nyilván ne állítson meg bennünket a helyes összegzésben az, hogy vannak kivételek!) A cikk szerzője világosan levezeti, hogy egyesületével minden munkálkodása abban áll, hogy hozzájussanak a betegek finanszírozott pszichoterápiához. Az igény óriási Hatalmas, tömeges igény lenne rá, külföldön automatikusan jár pl. öngyilkosok hátramaradottjainak, függők hozzátartozóinak, gyászfeldolgozásra, hátrányos helyzetben, gyerekeknek, stb! Hová járnak Magyarországon például a hátrányos helyzetűek terápiába? Hát persze, hogy sehová!…