Engedd el! Egyszerűen csak engedd el! Hányszor hangzik el különböző segítői helyzetekben, amikor valaki szenved. Az engedd el! végén a hangsúly nem a felkiáltójelnek felel meg, sőt lágy, együttérző, mégis valahogy negédes. Hangzásában finoman és mélyen búg, bizalomgerjesztő, de azért ez egy felszólítás, tényleg jár a !-jel. Megesett, hogy az előadó egy szépen csiszolt, tenyérbesimuló botot használt szemléltetőeszközként, miközben a tudat képességét ecsetelte bizonyos dolgok megragadására és elengedésére. Néha markába ragadva, néha elengedve a botot, mutatta.  Állítva így, hogy ez akaratlagosan irányítható. Lehet, ez már sikerült valakinek, de akkor azt hasításnak kell nevezni, vagyis az adott téma, vágy, tudattartalom árnyékba szorításának, erőszakos elfelejtésének. Hosszú távon működésképtelen. Ha az érzéseket tényleg…