Elengedés?

Engedd el! Egyszerűen csak engedd el! Hányszor hangzik el különböző segítői helyzetekben, amikor valaki szenved. Az engedd el! végén a hangsúly nem a felkiáltójelnek felel meg, sőt lágy, együttérző, mégis valahogy negédes. Hangzásában finoman és mélyen búg, bizalomgerjesztő, de azért ez egy felszólítás, tényleg jár a !-jel. Megesett, hogy az előadó egy szépen csiszolt, tenyérbesimuló botot használt szemléltetőeszközként, miközben a tudat képességét ecsetelte bizonyos dolgok megragadására és elengedésére. Néha markába ragadva, néha elengedve a botot, mutatta.  Állítva így, hogy ez akaratlagosan irányítható.

Lehet, ez már sikerült valakinek, de akkor azt hasításnak kell nevezni, vagyis az adott téma, vágy, tudattartalom árnyékba szorításának, erőszakos elfelejtésének. Hosszú távon működésképtelen. Ha az érzéseket tényleg irányítani lehetne például akarattal vagy pozitív gondolkodás által, akkor azok nem érzések, hanem akaratrészek vagy gondolatok lennének. Hiába, az érzések a lélek felségterülete, ott ezek az eszközök nem működnek. Nem történik más, mint például a figyelmem elterelése a gondolati régióra.

Ott mutatja ki a szándék a foga fehérjét, hogy lágyságról, elengedésről, a lélek ellazulásáról, finom, „női” működésmódról papol, miközben igenis változást Akar elérni. A lélek tényleg befogadó, nőies terület, de mint olyan, nem akar semmit. Elengedni akarni valamit (valakit) nem más, mint az érzelemvilág leigázási kísérlete az Akarat által. Azt csinálod, amit én mondok – tolja erősen, fenyegetően. Ezt az elhatározást kell elfedni a halk, intelligens, finom hang és a megértő mosoly álcájával. Ez már nem is csak rózsaszín köd, hanem a szemgolyódra tapadó vattacukor.

Csak engedd el! Engedd útjára, hadd menjen. A segítségre szoruló pedig ül, próbálja elengedni belül azt (vagy őt), és ha szerencséje van, nem sikerül. Na, persze, baleknak érzi magát, nem éppen mázlistának. Pedig annyira igyekszik – ettől aztán jó frusztrált lesz. Még szép! Finomkodó felszólításra épp erőszakot iparkodik tenni saját magán, de az akarat nem ér célt, így jobb híján szétárad benne – magyarul ideges lesz. És közben magát hibáztatja, hiszen segítője/mestere/az előadó csodálatosan higgadt, nem is csoda, ha föl is merül benne valami kellemetlen, hát csak engedi, hadd menjen.

Le vannak osztva a lapok – van akinek ez megy – ő van felül – és van akinek nem. Te alul. Onnan tudható, ez nem véletlen, hogy amikor a gyógyulni vágyó összeszedi amúgy is rozoga önbecsülését és óvatos torokköszörülés után felteszi a kérdést: hogyan? hogyan engedjem el? – terelő válasz érkezik, érdemi az nem. A korábbi sablon, általánosság, klisé elismétlése, esetleg más szavakkal. Gö-gö-gö, ga-ga-ga, gyügyögés, mintha egy éven aluli lennél, a kis oktondi, nem érti! Elmondom neki még egyszer, hátha átmegy, végre. Persze legegyszerűbb a bölcs hallgatás, keskenyre szorított szájjal, esetleg az elengedős varázsgondolat elismétlése után. Valójában itt már érdemes lenne olvasnod a feszült csöndből, de nem azt, hogy butaságot kérdeztél, ne összeszégyelld magad, hanem merd meglátni, fogalma sincsen! Neki a hasítás megy nálad jobban, dehogy az „elengedés”! A köztetek kialakuló finom idegesség nem csak a tiéd, az ő feszültsége is ott lappang, de ha már rábólintottál a leosztásra, hogy ő tudja – legfeljebb ez olyasmi, amit nem lehet elmondani, állíthatja  – te pedig nem tudod, akkor automatikusan magadban fogod keresni a hibát. Két ember kitörni készülő tudattalanjának feszkóját kell most viselned, ne csodálkozz, hogy legszívesebben felpattannál és elrohannál. Inkább pattanj fel, és gyere el. Gárdonyi Zsolt

Következő bejegyzés: Nárcizmus a spiritualitásban

A cikk alkotójának második könyve az EXIT. A mű keményfedeles, terjedelme 289 oldal.
Csak online kapható, itt a weboldalon.

A szerző első műve a 2013-as sikerkönyv: a Megértés Táblázata, A magyarázat

Az EXIT szerzőinek YouTube csatornája az egyéniség felépítéséről, és ennek akadályairól: