Szósaláta mint verbális manipulációs eszköz

A szósaláta verbális, pszichés agresszió, a manipuláció egy eszköze. Konkrét, fellelhető okai vannak annak, ha nem értünk egy magyarázatot vagy egy személy beszédét nem tudjuk felfogni, és nagyon sokszor pont nem bennünk van a hiba. A szósaláta: manipulációs technika. A manipuláció lehet kitervelt és szándékos, de lehet automatikus is, ekkor csupán a hatalom és az illúzió megtartása a cél. A szósalátát alkalmazó személy, lehet, hogy nem akar a másiktól semmit, csak saját kedvező pozícióját, képét szeretné fenntartani.

Ám gyakoribb, hogy a helyzet nem ilyen ártatlan. Viszont könnyen kikerülhető, elutasítható, ha megtanuljuk felismerni. A szósalátázás bevált technikája a rejtett narcisztikus kommunikációnak.

– úgy néz ki, hogy a kérdésre válaszol,

– úgy néz ki, hogy a témáról beszél, KÖZBEN PEDIG TELJESEN MÁSRÓL. A manipulatív, hipnózisig lefárasztó szósalátázás célja nem a kommunikáció, nem a tartalom átadása, hanem az érzelmi-pszichés vagy verbális hatalom.

Két szálon fut:

1. összezavarás, elfárasztás, figyelem elszívása

2. az elme, a figyelem, a tudatosság kifárasztásával uralni a hallgatóságot vagy a beszélgetőpartnert. Az uraláshoz szükséges, hogy a hallgatóság vagy partner kimondatlanul is beáll a „hibás” szerepébe, mert nem érti az „intelligens”, érvelő, esetleg nyugodt beszédet. Ez már a rejtett gázlángozás fázisa, azaz a hibázás áthárítása.

Nagy vonalakban megközelítve 3 terület van, ahol a leggyakrabban élnek a szóbeli/írásbeli manipulációval:

1. Négyszemközt, személyes kapcsolatban, pl.: párkapcsolat, vagy egyéb közeli kapcsolat

2. Egy adott terület Szakértői

3. Álspiritualitás, New Age, motivációs trénerek pályája

Az utóbbi kettő, tehát a Szakértőség és az Álspiritualitás azon az alapon használja a szósalátát, vagy kb. mellébeszélést, hogy „a hallgatóság úgysem érti”, „úgysem ér fel az én tudásomhoz”.

Ez a ki nem mondottság – hogy te nem értheted, vagy biztos nem érted – eleve rejtett agresszió, rejtett bántalmazás, lenézés. A szósalátázásnak ez a CÉLJA. Célja, hogy azt az érzést keltse a hallgatóságban, hogy: ő nem kompetens… a beszélő alatt van… nem ér fel hozzá. Ezt persze nem fogalmazzuk meg így, magunkban.

A szósalátát úgy a legkönnyebb elképzelni, mint az internetes marketingben ismert szófelhőket. Összedobálja az eszébe ötlött szavakat. Azt mondom neki például, hogy: „Nézd, ezt nem érzem igazságosnak.” Erre ő így felel szósalátával: Az igazság-mindig-relatív és-relatív-az, ami nem abszolút. „Minden, amit érzünk a másikkal kapcsolatban, például, hogy igazságtalan, azt magunkkal szemben érezzük”, stb., stb. Már el is vesztettük a fonalat, igaz? Milyen érzéseket kelt ez? Az energiavesztésen, lefáradáson kívül leggyakrabban azt az érzést kelti, hogy én vagyok kevés, hogy megértsem. És arra sarkall, hogy figyeljek jobban. Hogy menjek beljebb a félrebeszélő világába, tegyek erőfeszítést.

A szófelhőben rákattanunk valamire, és odadobáljuk az összes lehetséges szót, ami eszünkbe jut a központi téma kapcsán. A szófelhő egyoldalú, nem tartalmaz kölcsönös kommunikációt, mert egyvalaki elméjének asszociációs lánca. Ez a marketingben rendben van, de az emberi kapcsolódásnál hatalomgyakorlásnak és kihasználásnak számít.

Kimondottan spirituális területeket tekintve találó példa az un. médiumok, jósok, csatornázók, mesterek szósalátázása. Az, hogy beszédük nem érthető vagy csak nehezen, az nem hogy rendben van és elfogadott, hanem követelmény. Hiszen olyan nagy tudást, olyan magasról és olyan folyamatosan „élőben” csatornáznak, hogy nekik azt állítólag nem dolguk érthetőbbé tenni. Minél misztikusabb és érthetetlenebb, annál jobb. Ebből levezetve belátható, hogy a szósaláta gyakran megegyezett célja nem is az ismeretátadás, kommunikáció, hanem a valamire történő érzelmi, „szellemi” ráhangolás. Ez voltaképpen altatás. Az enerválttá váló, elméjüket kénytelenül kikapcsolt egyének máris hipnotizálható, kitett érzelmi állapotban vannak. Ugyanez a dinamika állapítható meg abban az esetben is, amikor a kommunikáció halott mivolta nem az érthetetlen, bonyolult szövegből ered, hanem az ellenkező okozza: túl egyszerű, szinte közhelyes, mindenkire alkalmazható, úgynevezett „igazságok” formájában. Ezek beleköthetetlenek, nem tudsz belekérdezni, de részt venni sem tudsz a beszélgetésben. Megint csak te érzed magad hülyének. Álspirituális vagy tisztességtelen önismereti, motivációs területeket ez alapvető kapcsolódási mintázat. „Úgysem érted – azért jöttél, hogy tőlem tanulj”. Ex catedra. Ezen a ponton látható a becsapott, leszívott fél felelőssége. Az nem a mi felelősségünk, hogy ily módon uralnak le minket, de az már igen, hogy észrevegyük, és nemet mondjunk. Fontos tudni tehát, hogy a mellébeszélés nem kommunikációs elégtelenség két fél között. Nem arról van szó, hogy félreértik egymást, vagy nem értik egymást.

Arról van szó, hogy a szósaláta rendeltetése:

1. a másik összezavarása, lefárasztása

2. leuralása a ki nem mondott, kettejük közötti leosztásra ráerősítve: hogy a hallgató valamilyen okból „nem értheti” a félrebeszélő személy beszédét.

Mindez igen gyakran olyan megállapodott köntösbe takarózik, melyet oktatásnak, tanításnak, információ-átadásnak, előadásnak hívnak. A mellébeszélő személytől azért fogadják el a szósalátát, mert olyan szereplő, akihez eleve azért jöttünk, hogy tanuljunk tőle. Tehát többet tud, mint mi.

Ezek alapján könnyebb belátható, hogy minél kiemelkedőbb a kommunikációs képessége valakinek, minél gyorsabb az elméje és minél fesztelenebb kommunikátor, annál jobban ért a szósalátázáshoz és az az általi hatalomgyakorláshoz. Kérdés, hogy a kísértést megtanulja legyőzni, vagy kihasználja…

Nem véletlen, hogy számos ősi bölcsesség és tudományterület például az asztrológiai szimbolizmus, vagy az ún. függőleges gondolkodás alapján:

– A kommunikáció,

– a nyelv,

– a szavak,

– az elme,

ugyanarról a tőről fakad, mint:

– a csaló archetípusa,

– és a hírnök archetípusa.

A mélypszichológia is beszáll ebbe, egyes jungiánus pszichológusok a csaló archetípusát a narcisztikus személyiségzavarral vagy viselkedéssel azonosítják. Márpedig a szósaláta hosszú távú és notórius használata mint alapvető kommunikációs eszköz a narcisztikus személyiségzavarnál és az ún. szociopatáknál a legjellemzőbb.

Visszatérve ahhoz a kérdéshez, hogy a szósaláta lehet:

1. bonyolító és

2. túlegyszerűsítő is

A szósaláta nem mindig áll érthetetlen mondatokból. Van, hogy világos és egyszerű a közlendője, de magához a kommunikációs partnerhez és helyzethez semmi köze. Például nem a kérdésre válaszol, eltereli a szót, általános bölcsességekről beszél, de nem a partnerhez, stb.

Általánosságban a szósaláta vagy mellébeszélés azt az érzést kelti – már amennyiben szeretnénk felismerni egyáltalán, törekedvén a gyümölcsöző kapcsolódásokra – azt az érzést keltheti, ha jól megfigyeljük, mintha nem is hozzánk beszélne a személy, hanem csak úgy valakihez, bárkihez. Egy diktafonnak, egy arctalan közönségnek.

Keveset tudunk arról, hogy annak felismerése, hogy arctalan bárkinek néznek bennünket: egy képesség. Mégpedig kifejleszthető képességünk! Kezdetben felnőttként sem látunk rá erre. Sok minden akadályozza ennek belátást: például a véletlenül is a mellébeszélő rejtett agresszorok mellé álló közhelyes legyintések: ugyan már, hogy nézne le téged, csak képzelődsz, túlérzékeny vagy, túlreagálod. Ez a hozzáállás millió egyén önismeretét aknázza alá. Nem engedjük meg, hogy hallgassunk ösztöneinkre, mert a rejtett agressziót sumákolva tápláló kultúránk előszeretettel gázlángozza, kérdőjelezi meg önvédelmi sejtelmeinket. És mindenek előtt: kimondatlan célja a kollektív irányelveknek, hogy:

1. ne a másikra fogd, magadban keresd a hibát

2. aki az ösztönös megérzéseire hallgat, az túlérzékeny, vagy nem elég okos.

Márpedig félig fizikai lényeg vagyunk. Ősi, ösztönös, állati beidegződésekkel. Akit a társadalom, a neveltetés lebeszél arról, hogy saját, születésétől fogva neki járó önvédelmi ösztöneit használja, az előbb-utóbb elveszett. A szósalátázásnál, mellébeszélésnél, verbális lefárasztásnál és -agressziónál is legtöbben érezzük, hogy valami nem stimmel, csak elhessegetjük. Érdemes ezt a képességet gyakorolni, mert sokkal fontosabb dolgoknak nyit kaput, mint gondolnánk.

Mit tanulhatunk a szósaláta jelenségéből?

Ne hagyjuk magunkat lefárasztani, vagy pláne ne higgyük el, hogy a mi hibánk, a mi elégtelen „szintünk” az, ha nem

értjük valakinek a beszédét, magyarázatát. Kérdezzünk bele határozottan abba a részletbe, melyet szeretnénk érteni. Figyeljük meg, hogy kapunk-e érdemi választ, vagy újabb szósalátát, esetleg olyasmi lezárást, hogy „te ezt még nem érted”, vagy „ezt nem lehet csak úgy megmagyarázni”, „ez szakemberek dolga”. Netán látóké, mestereké, akik „már” odaértek, ahová te még nem. A szósaláta egyik formájának üdítő, magyar kifejezése a bikkfanyelv. Ez olyan nyelvezetet, megfogalmazást takar, ami szakmai köntösbe öltözik, pedig célja a bonyolítás. A felismerhetetlen bikkfanyelvtől ugyanúgy összezsugorodik az ember, mint a szósalátától. A tudatosság, az önismeret, az egészséges határok része, hogy ezt a zsugorodást felismerjük magunkon.

A bikkfanyelvnek és a szósalátának is célja: hatalomgyakorlás. Illetve a MÁR meglévő hatalmi leosztás aktiválása. Példa: levél egy hivataltól, közművektől, cégtől. Különösebb erő-, vagy időveszteség nélkül szinte automatikusan befizetném, feliratkoznék, kitölteném, amire a felszólító levél kér – de nem úgy meg az! Nem írják le világosan, vagy nem egy mondatban, mit várnak el tőlem. Az így keletkezett frusztráció szinte automatikusan kapcsolja be azt, hogy „fölöttem állnak”, bármit megtehetnek. Miközben a valós helyzet mindössze néhány percet, vagy indokolható pénzösszeget kérne tőlem. Részben ebből a hatalom-energiából élnek a monopolhelyzetben lévő cégek, közművek, állami hivatalok.

A különböző modern gyermeknevelési elméletek szerint a gyermeknek világosan, egyszerű mondatokkal kell elmondani, mit szeretnénk tőle. Ha nem így tesszük, összezavarjuk, VISZONT konfliktus esetén máris ő a hibás, amiért nem tartotta be a szabályainkat. A szósaláta, a verbális manipuláció és a mellébeszélés itt gyökerezik mindannyiunkban. Ez azt is jelenti, hogy a felnőtt helyzetek által ez is akar meggyógyulni, tudtunk nélkül ebben akarunk hatékonyabbá, pszichésen és idegileg erősebbé válni.

A szavak mögött jelentősebb érzelmi vagy pszichés tartalmak rejlenek. Legyen az bonyolított vagy semmitmondóra túlegyszerűsített közlés: a szavak csak jelmezek, melyekbe hatásokat csomagolunk.

Ha már hatunk és hatnak ránk is, ismerjük ki a félrevezetést, és adjunk hozzá értelmes, gyümölcsöző, erőszakmentes és mindenek előtt KÖLCSÖNÖSEN tiszteletteljes kapcsolódáshoz.

Még több feltárt összefüggés, információ és saját tapasztalat a manipulációról, a pszichés agresszióról és az egészséges önvédelmi határok kiépítéséről az EXIT című könyvünkben.

Deres Anita következő írása: Ki nem változik egyáltalán?

A cikk szerzőjének második könyve az EXIT. A mű keményfedeles, terjedelme 289 oldal.
Csak online kapható, itt a weboldalon.

Az EXIT szerzőinek YouTube csatornája az egyéniség felépítéséről, és ennek akadályairól: