Az emberi lénynek – mely eredendően zsákmány is – szüksége van arra, hogy elrejtőzzön. Elbújjon, be egy barlangba vagy fel a fára, be a bokrok sűrűjébe, csak ne látsszon. Ettől a zsigeri igénytől fosztjuk meg őt, magunkat azzal, hogy egyre inkább szem előtt vagyunk. A térfigyelő kamerák – melyek a biztonságunkat is szolgálják – ragadozó szemek, amik pislantás nélkül regisztrálják minden léptünket. Természetfilmben látni hasonlót, amikor az egérke picit óvatlanabb a kelleténél, és a felvétel felváltva mutatja őt és feszülten várakozó vadmacskát. Mi már tudjuk, hogy neki vége, ő még nem tudja. De hiába nincs mindenhol kamera az utcákon, már tudjuk, hogy lehet, és ez elég. Magamon érzem a ragadozó…

Azt kívánjuk, hogy a magyar anyák és a frissen érkező kis babák is egyre inkább olyan módon élhessék át a szülés-születés élményét, ami az ember lelkéhez-szelleméhez a legméltóbb, s a legközelebb áll.Emberek: mindannyiunkra hat az, egész életünkre, AHOGYAN világra jövünk, mert ahogyan a régi bölcsek mondták: „a kezdetben benne van az egész”.Milyen pillanatban érkeztél? Mi volt körülötted, hogyan vártak? Anyák: mindannyiunkra hat az, ahogyan világra hozunk, mert ebben van az erőnk.Ez az erő spontán hozzáférhető; és ha elveszett vagy elvették: vissza is nyerhető.Az lenne jó, ha a szülés-születés élménye és emléke életen át gazdagítaná az embert, és nem pedig terhelné. Számos gyógyulás és gyógyítás magában foglalja ennek a lényeges eseménynek…