„Jaj, ezek a léha művészek, csak a kávéházban fecsegnek egész nap, vagy a fészen netvörkölnek, egymást lájkolják, nem dolgoznak, csak ha kedvük van éppen, ha „jön” „az ihlet”. Pénzzel nem törődnek, ők anélkül is jól megvannak, nekik nem az a fontos, hanem az ő művészetük, az „alkotás”, annak a lázában égnek. Miért is járna ezért pénz, hisz’ ha alkotnak azért boldogok, amikor meg nem, akkor haveroznak, igaz? Így is, úgy is jó nekik.” Hát hogyne!Ady sosem írt a disznófejű Nagyúrról, József Attila nem éhezett – ja, de, csak szerette – Petőfi pedig művészi megszállottságból koptatta térdig. A művészek nem szenvednek, nem az az alkotás forrása, dehogy. Különben is, a szellemi…
